Autosensibilisatio (2)

Rituális pazarlásba kezdtem. Égettem,
gyűrtem lépteimet Pesten, át
a Váci utcán, át a hídon Budára,
át a kétkedésen, fiatalságon, utána
meg azért, mert kívántam, kértem,
keserű csókokért, az undorért, értem,
azért, mert sosem tetszett benned,
mert belém lehelted, és én magamba
szerettem.

Rituális pazarlásba kezdtem. Eltörtem,
sodródtam, belélegeztem az
éjszakák könnyfakasztó szagát,
a Gellért Szállót, magát a mocskot,
és a ráhányt összes csillogást, a Duna
tükrén ringó zaklatott elmúlást, a
jelent, benne a múlt szédülését,
bágyadt émelygést, s a lüktetés két szál
cigarettáját.

Rituális pazarlásba kezdtem. Gyújtottam,
görgettem, elmerengtem egy szétmálló
függőség kálváriáján, villamossíneken,
banális rímeken megrepedt járdán,
tíz fokban térdeplő csövesek tenyerén,
a sosem volt te meg én kényszerén,
és hiányod felizzó hamuján tovább, mert
ebben a slukkban az egész világ vagy
felöklendezve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-09 00:40:27
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-27 03:36:25