Komor Zoltán : Senkiföldje

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38800 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
Kiss-Teleki Rita: emóció
Gyurcsi - Zalán György: egyik kezével
Gyurcsi - Zalán György: lélekóra
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 49 perce
Filip Tamás 3 órája
DOKK_FAQ 17 órája
Ocsovai Ferenc 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Valyon László 7 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Francesco de Orellana 10 napja
Pálóczi Antal 13 napja
Cservinka Dávid 13 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Szakállas Zsolt 17 napja
Vasi Ferenc Zoltán 19 napja
Bátai Tibor 20 napja
Farkas György 23 napja
Zsolt Szakállas 31 napja
Serfőző Attila 34 napja
Gyurcsi - Zalán György 40 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 10 órája
A vádlottak padján 1 napja
fiaiéi 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Zúzmara 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 4 napja
Baltazar 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
mix 8 napja
Paricska. Életmű 10 napja
négysorosok 11 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 12 napja
Janus naplója 12 napja
Játék backstage 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Senkiföldje

olykor halászok érkeznek a sivatagba
a homokban tolják csónakjaikat
kaktuszokat kerülgetnek és hálót dobnak
a skorpiókra

bizony
rohadék egy férgek azok

a sivatag szélén tájnak döntött házak
szerte
mérgezett csecsemők fekszenek a tornácon
puha kis combjukon a surranó rovarok csípései
a halál aprócska cérnaöltései
a baba kísértetek a padláson totyognak
recsegnek alattuk a deszkák
gagyogásuktól megfordul a csepegés a csapban
kacagásuk felsebzi a holdat
melynek
kicsöppenő ezüst vére a homokba hull
a cseppek átváltoznak fuldokló halakká

ez itt a senkiföldje
szakadt paplanok forgolódnak az éjszakában
kifordult ajtóknak koccannak az emberi lábon
futó ördögszekerek
vezetékekről csüngnek a pislákoló villanykörték
olykor érkezik egy szutykos lány
székre áll és leakaszt egyet
hogy beleharapjon és elcsócsálja
majd messzire szalad mikor részeg apja
levetett nadrágszíjjal megjelenik és így kiált:
- gyere csak ide, majd én
ráakasztalak a vállfára, kisanyám!

„ó, apa
nem szülök több gyermeket neked!
köldökzsinórjuk sosem szárad el
sírásuk mintha a föld alól érkezne
és szurokból vannak a könnyeik!”

holdcseppek és halak

a befelé nőtt viharok keringője
rettenetes és gyönyörű a csönd
csupán a skorpiók szöszmötölése hallik az éjben
ahogy vadászatra indulnak
a homokban szét hagyott pecahorgok kérdőjelein
megcsillan egy sebesült égitest fénye
és a csillagpuszták fennsíkjai
a kiürült táncparkett bánatával
néznek le a dűnék közt eltévedt halászokra

a mennyek kapujának kulcsa
ott van egy halott csecsemő kezében
rázza és kacag miközben plüss mackót ajánlgató angyalok
próbálják elcsaklizni tőle
egyik-másik néha megragadja kövér kis pracliját
de el is engedi rögtön
mikor felsebzik tenyerét a halál kampós tüskéi

ócskavasak, szobák
a pusztulás erjesztőkádja
kigyulladt vitrinek az udvaron akár a katonák
összegyűrt falak, lehorzsolt szemek
lüktető pupillák
skorpiók másznak be az ablakokon és
mérgüket az alvó emberek álmaiba
fecskendezik

száradt halfarkakon rágódnak a macskák
mivel ismét eltűnt a tej a tálkájukból
bizony
a csecsemő kísértetek titokban kiszopják a tejet
a szendergő asszonyokból is
már akiben folydogál ilyesmi
a kiszáradt mellbimbók letörnek és
leszakadt gombként a sarokba gurulnak

vállfákra akasztott angyalszárnyak
a csapok lassan felszürcsölik a mosdókagylókban hagyott vizet
- lány a tengerben! - kiabálnak a csónakosok
távol
az éjben kinn kinn a sivatag közepén
megpillantva a kaktusz alatt ücsörgő gyermeket
a feje fölött glória ami egy kiégni készülő
villanykörte bizonytalanságával villan és reszket
miközben kérges talpából szedegeti a rozsdás pecahorgokat
körülötte homokba panírozott halak vergődnek
az égen már kivérzett a hold





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-08 00:20:59
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-08 16:58:29


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-18 09:01   Új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2024-07-18 06:43   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-07-17 23:27   Napló: Bátai Tibor
2024-07-17 15:29       ÚJ bírálandokk-VERS: Vadas Tibor Túlélő sztori
2024-07-17 09:25   Napló: A vádlottak padján
2024-07-17 06:59   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:52   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:41   Napló: fiaiéi
2024-07-16 20:00   Napló: Gyurcsi
2024-07-16 13:07   Napló: Gyurcsi