Komor Zoltán : Senkiföldje


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 20 perce
Gyurcsi - Zalán György 3 órája
Szakállas Zsolt 4 órája
Tímea Lantos 5 órája
Filip Tamás 6 órája
Mórotz Krisztina 6 órája
DOKK_FAQ 7 órája
Kosztolányi Mária 7 órája
Serfőző Attila 9 órája
Pataki Lili 9 órája
Tamási József 10 órája
Paál Marcell 10 órája
Bátai Tibor 14 órája
Metz Olga Sára 14 órája
Ötvös Németh Edit 15 órája
Szilasi Katalin 16 órája
Bara Anna 20 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 7 órája
Minimal Planet 8 órája
Conquistadores 10 órája
Hetedíziglen 18 órája
az univerzum szélén 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Senkiföldje

olykor halászok érkeznek a sivatagba
a homokban tolják csónakjaikat
kaktuszokat kerülgetnek és hálót dobnak
a skorpiókra

bizony
rohadék egy férgek azok

a sivatag szélén tájnak döntött házak
szerte
mérgezett csecsemők fekszenek a tornácon
puha kis combjukon a surranó rovarok csípései
a halál aprócska cérnaöltései
a baba kísértetek a padláson totyognak
recsegnek alattuk a deszkák
gagyogásuktól megfordul a csepegés a csapban
kacagásuk felsebzi a holdat
melynek
kicsöppenő ezüst vére a homokba hull
a cseppek átváltoznak fuldokló halakká

ez itt a senkiföldje
szakadt paplanok forgolódnak az éjszakában
kifordult ajtóknak koccannak az emberi lábon
futó ördögszekerek
vezetékekről csüngnek a pislákoló villanykörték
olykor érkezik egy szutykos lány
székre áll és leakaszt egyet
hogy beleharapjon és elcsócsálja
majd messzire szalad mikor részeg apja
levetett nadrágszíjjal megjelenik és így kiált:
- gyere csak ide, majd én
ráakasztalak a vállfára, kisanyám!

„ó, apa
nem szülök több gyermeket neked!
köldökzsinórjuk sosem szárad el
sírásuk mintha a föld alól érkezne
és szurokból vannak a könnyeik!”

holdcseppek és halak

a befelé nőtt viharok keringője
rettenetes és gyönyörű a csönd
csupán a skorpiók szöszmötölése hallik az éjben
ahogy vadászatra indulnak
a homokban szét hagyott pecahorgok kérdőjelein
megcsillan egy sebesült égitest fénye
és a csillagpuszták fennsíkjai
a kiürült táncparkett bánatával
néznek le a dűnék közt eltévedt halászokra

a mennyek kapujának kulcsa
ott van egy halott csecsemő kezében
rázza és kacag miközben plüss mackót ajánlgató angyalok
próbálják elcsaklizni tőle
egyik-másik néha megragadja kövér kis pracliját
de el is engedi rögtön
mikor felsebzik tenyerét a halál kampós tüskéi

ócskavasak, szobák
a pusztulás erjesztőkádja
kigyulladt vitrinek az udvaron akár a katonák
összegyűrt falak, lehorzsolt szemek
lüktető pupillák
skorpiók másznak be az ablakokon és
mérgüket az alvó emberek álmaiba
fecskendezik

száradt halfarkakon rágódnak a macskák
mivel ismét eltűnt a tej a tálkájukból
bizony
a csecsemő kísértetek titokban kiszopják a tejet
a szendergő asszonyokból is
már akiben folydogál ilyesmi
a kiszáradt mellbimbók letörnek és
leszakadt gombként a sarokba gurulnak

vállfákra akasztott angyalszárnyak
a csapok lassan felszürcsölik a mosdókagylókban hagyott vizet
- lány a tengerben! - kiabálnak a csónakosok
távol
az éjben kinn kinn a sivatag közepén
megpillantva a kaktusz alatt ücsörgő gyermeket
a feje fölött glória ami egy kiégni készülő
villanykörte bizonytalanságával villan és reszket
miközben kérges talpából szedegeti a rozsdás pecahorgokat
körülötte homokba panírozott halak vergődnek
az égen már kivérzett a hold





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-08 00:20:59
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-08 16:58:29


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 06:33   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-03 00:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina