Kinek mi van, annyit ér

Figyelj, kedves barátom,
mit látsz a láthatáron,
mit gondolsz, merre lépked
félrevezetve néped?

Hallod sok éhes gyermek
-akit naponta vernek –
hangtalan kiáltását,
gyorsuló elmúlását

a végtelen időnek,
észleled-e a kőnek,
megdermedt keménységét,
a könnyűléptű békét

látod tábornokokkal,
csőszökkel és botokkal
együtt lépni úgy, mint a
csattogó rendőrcsizma.

Tudod-e, hányan élnek
csak imán, mint a lélek,
hány ember hajléktan,
övé mind, mi rajta van,

és egy műanyagszatyor,
ételdarab, utcapor.
A megbecsült dolgozót
az őt kilakoltatók

lesik ugrásra készen,
míg ő hagymán s kenyéren
aggódik, hogy a holnap
eljön-e még. Papolnak

a Díszes Házban ülve
civakodva, derülve
választott ingyenélők,
köpönyeget cserélők,

törvényt ülnek azokon,
aki egyik se rokon,
lehet őket nevetni,
gúnyolni, fenyegetni;

hadd csípje őket a dér,
„kinek mi van, annyit ér”,
vallja, ki nem dolgozott:
politikust hallgatott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-10 05:29:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-10 05:29:55