Vízió
Meglásd barátom, véget ér ez is!
Minden út egyszer biztos célba visz.
Bánhatod vagy nem, egy hang, annyi sem
hagyja el a szád, semmi sem terem.
Ott a célmezőn sivár a vidék,
Nem azúr az ég, sötét szilvakék,
a Nap épp, hogy él, már nem melegít,
egy önkéntes úr diákat vetít.
Megszámlálhatatlan a lélek ott,
nem nyüzsögnek, mert mozdulatlanok,
nincs már születés, nincs már több halál,
mégis mindegyik valakire vár.
Egymás közt azért ismeretlenek,
emberek, de már mégsem emberek,
ha találkozunk, ölelj meg azért,
nincs itt gyűlölet, minden célba ért.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-04 06:35:30
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-04 06:35:30
