Őszünkbe kábultan

Talán még tobzódunk lázas gondolatban,
csak éppen a valót megélni tabu.
Mállik már a kedvünk, mint vízben a szappan,
bolyhos bársonyával betakar a bú.

Szobrot állítnak a múló pillanatnak
távolba merengő üveges szemek,
fölöttünk a percek gyorsan elszaladnak,
fejünkre az ősznek könnye csepereg.

Csak ülünk itt bénán, sorsunkba kábultan,
míg a nagyvilágban, ott kint áll a bál,
majd könnyű permettel rőt avarba hulltan
enyészeté leszünk, két fáradt madár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-01 17:17:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-01 17:17:04