Műértők

a zenész a színpadon kottalapot lobogtat
egy megvadult zongora előtt
ami újra és újra nekiront a muzsikusnak
- ollé! - rikkant a zenész
valahányszor elhárít egy támadást
és hegedűvonót szúr a kicselezett hangszer oldalába
a zongora egyre fáradtabb
vérét csöpögteti
végül összeesik mire tapsvihar
robban a teremben
a lihegő muzsikus meghajol a hálás közönség előtt
majd figyeli, ahogy a frakkos férfiak
és kosztümös hölgyek szép sorban felmásznak
mellé a színpadra és elkezdik darabolni
a halott zongorát a nők retiküljéből
előhalászott kisfejszékkel
hatalmas tüzet raknak a kottalapokból és pörkölni kezdik
a részeket
a koncert-termet betölti a sülő hús illata
a zenész közben elvonul a sarokba és lemondóan
néz maga elé
észre sem veszi
hogy egy régi dallamot kezd dúdolni

mikor oldalra néz
látja, hogy
megbabonázva figyelik őt
a tűz körül kuporgó emberek
gyomruk hangosan kordul





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-28 19:14:11
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-28 19:14:11