Vasárnap éjfél

Ősszel mindig kedélybeteg -
a nyáron szokott le kínkeservesen,
s most újra cigarettára gyújt;
ujját megfesti a nikotin,
karikákat fúj a füstből
(lehelete sorra kifosztja a fákat).
Ilyenkor általában teázni támad kedve;
lábujjhegyen lépdel a hideg konyhakövön,
csészébe vizet tölt, citrom nélkül issza,
ujjára ragad egy kevés porcukor
(télvíz idején sokan nyakukat szegik),
kavargat, körbe-körbe ring az ujja,
míg a vízben kiázik a filter.
Felhajtja. Szája szélén lecsordul néhány csepp,
végiggurul a tenyerén
(egész falvakat elönthet az áradás).
Most fázni kezd. Sietve befűt
(máris itt a március
és néhányan az édeskés lébe fulladnak );
közben végigszívta a cigarettát,
és elegáns mozdulattal
a hamutálba ejti a csikket,
majd a zongorán álló fénykép
felé fordulva morog a bajsza alatt:
- Ez jó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2004/1