Óriásból felnőtt törpe

néha az ember aki én is vagyok talán
hagymás zsírt eszik megszólják azt hiszi
néha pedig libamájat irigylik azt hisz
néha pedig jól hisz néha pedig nem
hiszi jól mert sohasem lehet tudni

van az úgy hogy az ember beül a szobába
jobb esetben ha van szoba és van tv
mikor puff összeomlott minden
kiapadt a pénzforrás sőt a mínusz csenget
úgy hívom ezt hogy sorsinfarktusa van

tudom olyankor lehet érezni ahogy fáj
nagyon fáj ki sem mozdul a szobából  
csak ül a tv előtt mint egy szobor
napokig hónapokig belül hatalmas munka folyik
mit csináljak miből fogok megélni hol hibáztam

érzi már az elv garnitúrából  fel kell adnia párat
például hogy nem hagyom el a hazámat
vagy amerre borravalót hagyott mindig
a báróné vagy a Csekonics báró
na tessék most akkor odamehet
hivatkozni a fatányérra
nincs munka azt kapja

így imádkozik csak a régi szerelemmel ne találkozzak
maradjak meg szemében olyannak
olyan szépnek olyan halhatatlannak
amilyennek  hazudtam magam mindig
ó uram nem tudnám elviselni hogy lássa ezt a percet
mikor a sors a semmi mindent elvesz

végül hazájára tekint mi lett veled édes hazám ezt kérdi
már érti mért hajtja le fejét minden öreg fejkendős néni
elárulták a hazámat megölték a királyom  
amit  adtak helyette egy csapdába kényszerítő
túl színes álom

aztán változik mint anyag a hőre
most már elrakja azt is amit eldobott előtte
mondhatnám hogy jót tett neki
de nem csak megkeményítette szívét
ezt hívják felnőttnek
ez az óriásból felnőtt törpe
nem hiszi már el hogy az Isten ott áll mögötte







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-19 17:52:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-19 17:52:48