Karácsony (ünnep?)



Fűrészek harapják
fenyőfák törzseit,
tombol a szeretet
Karácsony érkezik.

Faforgács hóra hull
gyökér helyett talpak,
meleg szoba fogad
még zöldülő holtat.

Mikulás figurák,
ezüst fényű dió,
cukor felakasztva
és szól a zeneszó.

Csillagszóró fénye
serceg a sötétre,
bámuló szemekben
megdermed a béke.

Gyertya lángja lobban
megidézve lelket,
az ember papírt tép
csomagban mit lelhet.

Ajándéktárgyakat
öleli az öröm,
micsoda áhítat,
„köszönöm, köszönöm”.

Indul a karácsony
itt hagyja a házat,
hétköznap tépi le
emberről a mázat.

Lehet káromkodni,
dúlni, fosztogatni,
elszáradt fenyőfát
a szemétre dobni.

Ennyi a szeretet
csak két napra elég,
villannak a kések
és vért kacag a vég.

Védtelen öregek
lelke a szép zsákmány,
könnyes szemű gyermek
marad végül árván.

Akinek tegnap még
plüssállatot vettek,
holnap sírja körül
vetik a keresztet.

Embertől az embert
nem védi meg senki,
ennyi  a karácsony:
végtelenben centi.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-08 11:14:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-08 11:14:46