Dehogyis Ballada, melyet a költő negyvenhatodik születésnapjára szerzett
Mikor úgy hiszem, tempósan megyek,
de simán előz egy nő vagy egy bácsi,
és az a nő mondjuk nem is siet -
mosolyogva vagy szitkokkal a számban
fűszál hegyére tűzöm életemet,
s hogy rendbehozni már nem lesz idő,
sebesség, erély se kedv, ezt mormolom.
A kemény szélbe, mint mankóra dőlök, fázom.
Pantallóm szárán baljós nyomot hagy
a zsíros ebéd, és annyi meg nem valósult
álom, mint üvegtészta sorvad nyelvemen.
Utazhatnék - úgy hat rám, akár a pezsgő,
ha vonatot látok nyújtózkodom.
De mindig visszatart a szégyen-biztos érkezés:
nem várna senki a pályaudvaron.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-11-07 13:41:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-07 15:07:16
