A szerelem másik oldalán

Ki vagy te ,te Sátán?
Megöltél meggyilkoltál
Újra kellett magam élesztenem
Sírtam apám előtt amit még sosem tettem
Így zokogtam „nem bírok vele megbirkózni
Szereted a verseket József Attila verseit is
Jézusban hívő gyilkosokhoz vagy hasonlatos
Számító vagy még múzsának sem vagy jó
Befestetted feketére Kecskemétet
Visszamentél kényelmes kedvesedhez
A biztos álláshoz
Takarodj innen
Te fehér ember
Szeress szánalomból akkor
Áldozd fel magad hogy ne haljak meg
Te nagy seggű te anyós tricepszes
Te tetovált te beteg
Akit száz ember szeretett
Mit szerettem benned
Mért nem múlik
Bőröd selyem
Hangod az Istené
Illatod a legszebb amit éreztem valaha
Kell neked hogy más legyen
Kell egy kis titok egy kis ismeretlen
Undorító vagy nekem
Ezzel a versel foglak el engedni örökre
Most éppen most szeretek ki belőled
És még a többi problémáim is tornyosulnak
Le épülve szakadt ruhában fogok veled szembe menni
Te pedig jössz majd kézen fogva kiöltözve kedveseddel
És én majd elsüllyednem szégyenemben
Ha valakibe igazán szerelmes vagy és az eldob
Az egyenlő igen is a halállal
De én újra élesztettem magam
Engem megáldott az Isten külön
Viszont itt a pokolban átokkal fizetett érte az ördög
„A jók csak szenvedni vannak, így fogalmazta ezt Attila
Átokból nehéz így stafírungot csinálni
De mégis minden ész érv
Minden ellenére vissza nyilall szívembe a fájdalom
Mikor látom hogy pusztul a föld meg az emberiség
Hihetek megváltásba hihetek Istenbe
Megrémülök bele gondolva hogy soha többet nem kaphatlak vissza
Még reményem sincsen
Hazudok magamnak
Az segít úgy hogy egy hazugság szokott
Egy darabig
Istenem hallod sírok és szenvedek
A szerelem másik oldalán
Nincsen oltalom
Nincsen menedék





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-05 11:47:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-05 11:47:55