jenő egy tavaszi hajnalon madarakra ébred

jenő az ágyában feküdt.
statikus nyugalom az egész szobán.
váratlan eseménynek most nincs helye,
a tárgyak is békésen alszanak.
jenő mozdulatlanul, szinte vigyázzállásban
feküdt paplanja alatt, fejét párnájára
ejtve, szemei csukott fedelén át
csak néha érzékelve a fényt.
szobájában egy íróasztal, az ágya és
szemközt az ablak állt, másik oldalon
szekrénysor foglalt helyet. semmitmondó
képek lógtak a falon szigorú rendben
követve egymást. jenőn egy egyszerű
férfipizsama volt, meztelen lába
kicsit még fázott is talán. vekkere csak egy óra
tíz perc múlva csörögne rendesen.
öt óra tíz volt, április, május vagy március
eleje. még kis idő telt el a nagy havak
óta. s ő csak feküdt, fél éber állapotban
egy hétköznap hajnalán. élete felől
érdeklődött, keresve a válaszadót odafenn.
csendesen vallatta magát és másokat
hogy miért, mikor, mivel és hogyan
lett ő pont olyan, mint mindenki más,
mert jenő mindenki, és mindenki kicsit jenő.
ez furcsa összefüggést jelentett a
világ e korai szakaszán. de jenő még nem
ébredt fel, hiszen volt egy órája és tíz perce még.
a konyhában ekkor indul be a kávéfőző
gépezet. lánya még szobájában üldögélt,
a házi feladatra és fiúkra gondolt, mint minden
ekkora lány. neki virágos ágyneműhuzatja volt.

megszólalt az első madár, a tavasz első,
teljes jogú madara. a fákon lógó etetőre szállt.
rendes madárhangja és rendes madárteste
volt. aztán jött több madár is erre.
és jenő felriadt e réghallott szavakra.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-28 14:00:05
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-28 14:00:05