November elején (apám sírjánál)
Most nem küzd a büszkeség,
fejfára teríti gyűrött zászlaját,
szemeim emlékeket mosnak,
mint ezernyi megsárgult ruhát.
Kezemben viasz börtönében
vékonyka kanóc didereg,
kipirult arcú gyufa fejével
elűzöm a dermesztő hideget.
Zokogó gyertya fekete füstje
szürke fellegek közé suhan,
térdem alatt sarjad már az este,
lassan felállok, s cipelem magam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-27 17:04:25
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-27 17:04:25
