Versmérgezés

íme egy költő aki fúvócsővel lőtte az olvasó nyakába
keserű szavait
(látnod kellett volna
szegény párát - szabad-végre-az-átkelés zöldre váltott, és elandalgott
meghalni a könyvespolc mögé)
éjszaka, ágyban fekve
ima helyett saját sorait szegezi az égnek
és habzó szájú angyalok tetemét lépi át reggel,
ahogy a fürdőszobába indul

elhullajtott tinta-pacái ízelt lábakat növesztenek
sötét hálót szőnek a sarokba
(egyedül a lélek akad fenn ezeken a hálókon,
a test átsuhan rajtuk, és végzi üres tekintettel
tovább napi rutinját
de hát ismered ezeket a hülye testeket)

golyóstollai hegyesek, akár a tüskék
(igazolná a megszúrt ujjbegyű múzsa is,
ha felébresztené végre egy érkező herceg)
hibajavítója fekete-lyukakat mar a világba
ami magába szippantja mind az időt és a teret
(ami hátra marad, talán egy haikuhoz is kevés)

- Kedves hallgatóság, ma egy igazán szívhez szóló
költeményt hoztam Önöknek! - kezdi meg esti fellépését a fickó,
azzal zöld, mérgező felhők köhög fel
a felolvasás végén pedig átlépi a kifordult szemű hullákat
morogva
hogy manapság mindenki kritikusnak képzeli magát





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-21 14:53:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-21 22:31:53