Sínek közt rohanó kövek.
Megannyi jó barát.
Izzaszt a hideg, csak a félelem melegít.
Könnyek, sírás és szar borít
Mindent faltól falig.
Nincs levegő, rácsok mögött a nap.
Maradt egy marék fogatlan mosoly
Altató gyanánt ez jutott.
És még kattogás,
Állandó zakatolás.
Vetett ágy a deszka, szalma
S jó barát a biztos elmúlás.
