szabadlábon
védekeznek a gondolatok.
csak ismétlem önmagam.
itt egy kérdés, amott egy másik.
néhány mondatba
préselem hangomat.
egyszerű keretben
fellebbeznek a hiányok,
három pont távlatában
hagyom, hogy beigya
őket az üresség. közben
szalad egy-egy vonal,
kitölti a szóközöket.
curriculum vitae? minek?
a sors megírja helyettem.
