- sepillanat -


Szél szalad a tűzfalon, száz lába lég, az asztalon pohár,
pókháló remeg egy ócska kettes létra harmadik fokán.
A hajnal tág, akár a tér, lassan beszűrődik az ablakon
a fény, mi végtelen s kezdettől fogva úr az űr felett -
üzenet érkezik; mint láng a hőt, én tegnap úgy öleltelek
s úgy hiányzol most nekem, mint az álmos krátereknek
hiányzik földalatti ébresztő leve és jól tudom, ha a holnap
elrabolna, már nem érdekelne többé a lét holnaputánja se.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-05 09:22:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-05 09:23:06