Valahol valamikor
haldoklott egy Ősz.
Utolsó sóhajában
vajúdott anyám,
mire fölsírtam
az Ősz már hallgatott,
elernyedt teste
porladt az éjszakán.
Valahol valamikor
szapora szívverésem,
mint éhes varjak
csőre a vetésen,
búcsúztatta őt,
a tél kocsija
deres szemfedéllel fedve,
vitte tőlem
a harmadik szülőt.
