Negyven kilométer

Kérdezed, mit csinálok mostanában.
Járom a várost, próbálok úgy tekinteni rá,
mintha még sosem láttam volna.
(Tízévesen merészkedtünk először barátaimmal a körútra
villamoson köpő-csövezni.)
Most szelídebben haladok,
a kis utcák pinceszagát részesítem előnyben.

Tekintetem szétfolyik, mint járdára kiöntött szennyvíz.

Ha ismerőst látok, a másik oldalra lépek,
félek minden kérdéstől,
a „nincs mit mondani” kényszere puszta tény.
De már ez sem úgy, mint régen:
az önfigyelem túlműködik.

Végigjárom a helyeket, ahol megfordultunk,
ahol először fogtam meg a melled,
ahol meztelen próbababával fényképeztük egymást,
ahol olyanokat fogadtunk, amiből semmi sem lett.

Marad a hajnali város,
amikor kétértelmű az ember,
mint fejre húzott nejlonzacskó.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-19 22:49:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-20 09:59:39