Feküdni a hóban



Lefeküdni a szűz havon
egy decemberi jeges hajnalon,
s behunyt szemmel nézni az eget,
míg megvilágítja szemhéjamon a véreret
a születő Nap, s bámulni, hogy sugarában
még ott a tegnapi alkonyat eltört reménye,
és érezni, hogy az új Napban ott van,
a tegnapi megalvadt vére,
…és mire a hajnalt elűzné a reggel,
én már jégvirágos szemmel,
lennék a halál boldog szeretője,
életem itt hagynám, letéve egy kőre
mint egy kiürült boros üveget,
akit senki sem magáért szeretett…..











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-16 23:02:26
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-16 23:02:26