Vektorális
Az izzadt ásóra könyököl, majd a kapuba áll.
Egy hirtelen fordulással szembe köpi a halált.
Nem sokon múlt, hogy maga is odakerüljön,
ahonnan csupán előre mutat az összes irány. Csak
elengeded magad, és megszűnik minden addigi
feszültség, ami eddig függőlegesen tartott. Szó-
val az ásó. Ott kezdődik és végződik minden.
Idővel a vas egyre fényesebb s olyan, mint egy
tükör. És még egyszer ráköp, kabátja ujjaival
áttörli, valamit észre vesz, s jöhet a következő.
Tévedés.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-09 18:41:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-09 19:55:28
