Veronika látogatóban
A szőnyeggel bélelt folyosón
páros számok néznek
farkasszemet a páratlanokkal.
Mint egy utca, gondolja Veronika,
mielőtt beszakítja a tizenhármas ajtót
aztán a tizenkettest. Így halad tovább,
amíg a hetes előtt meg nem áll.
Tudja, hogy ott vagyok
és azt is, hogy nem vagyok
egyedül.
Zsebkendőt rángat elő -egy tízes csomagot-
a falhoz vágja, aztán zokogva leül.
Én ezalatt -süketen és némán-
a macskámat cirógatom. A kezem érzi,
hogy dorombol, és amint a szívemhez ér
arra gondolok, mennyire nem szeretett Veronika
állatokkal lenni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-31 11:24:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-31 11:24:04