A hit peremén
Nincs bennem lélek
mely mennybe vagy pokolra szállna,
csak csont és hús vagyok,
ki a bölcsőben sorszámot tépett
és most vár, valami szép halálra.
Szívem dobogása
és lélegzetem nesze
a bordák csarnokában egyszerű zene,
és meglehet, hogy a véletlen csupán
komponált az életbe egy esős délután.
Sötét szobámban
kutató énem járkál faltól falig,
de az üresség dokkjába fut a töprengés hajnalig,
hisz nincs, nincs sehol az Isten,
a fia is csak ember volt azon a kereszten.
Minden gyűrött bűnömet
most kisimítom az asztal lapjára,
ne legyen bennem titok,
mikor Jézus tenyeréből egy szeget kihúzva,
az elmúlás ajtaján félve, de benyitok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-31 00:34:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-31 00:34:48
