Húszsoros vers

Igaz, hogy mind kiírja
magát, ameddig bírja
a kínjait az ember,
háborog, mint a tenger,
míg él, riasztja nemlét,
szomorúvá a kedvét
a félelem sodorja,
akár anyját a borja
döfi, ameddig éhes,
hadd férjen a tejéhez.

A kettős kín, alázat
elillan, mint a bánat,
ha szellő fújja arcom,
nevetek a kudarcon,
boldog vagyok, ha látlak,
mosolygok rád, csodállak,
mert kéz – a kézben járok
veled, mikor az álmok
felhők fölé emelnek,
s rajongok, mint a gyermek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-30 00:07:08
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-30 00:07:08