mint lágy beton mit éppen öntenek
goromba zajjal gyűrődök ma szét
alattam űr fölöttem lassú hengerek
kék égbe préselt bamba törmelék
csak szürke vér mi megköt és világít
s egy tévedés hogy minden út merev
sötét sugár s hogy benne állsz bokáig
gyónni akarsz de régen nincs kinek
