Ráncaid

Ha délután a kanapéra dőlsz,
hogy andalítson kedvenc műsorod,
a fáradtság oly hirtelen legyőz,
s fejed alatt a kispárnát fogod,
a tévénézés néhány perc csupán,
elernyednek az arcod ráncai,
s fürkészem őket félénken, sután;
„ez a legújabb, ez itt már mai”,
a többieket régen ismerem:
belakják arcod, nyakad válladig
megtelepedtek, a balsejtelem
véste rád csendben, mélyen mind, amíg
értem aggódtál, szorongásaid
érzéketlenül beléd hasítva
a Mars-csatornák földi másait
másolta rád a lét égi titka.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-10 08:05:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-10 08:05:58