A halászkirály legendája

elvágólag illeszkedik a
magány a koraesti csendhez
ágaskodó árnyék cibálja
a lábát lóbáló rőt napot

                    ***
megyek halászni mondja Péter
kapkodó kócos árnya fordul
erjedő derű csutkáira
még nyers füge hullik utána

                  ***
hát a távolságot a parttól
koordinátákat megidézni
valahogy könnyebb mint szavaknak
szédítő viharát befogni

                 ***
aztán csak falásnyi áhítat
rozsdás szög véres pikkelyek
festik a bárkát mélyvörösre
míg lassan aranyba vált az ég

                  ***
ujjai közt csodafoszlányok
riadt jámborsággal elvegyül
megkísértett számító remény
lehetne mindig hala elég





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-06 09:45:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-06 09:45:24