Hajnal-öböl
Alámerülsz, úszol, lenyűgöző ez a siklás,
a víz kettészakad, a prizmák szertefolynak,
tojáshéj pörög a kagylók között.
Szivárvány pulzál a zátonyokon,
a buzgó ár márvány és üveg a medúza,
pikkelyek beletteznek az örvényben.
Halcsontvázba akad a karlánc,
a kéz megfeledkezik egy mozdulatról.
Görcsöt köt a tengerre az idő.
Szőke hajszálakat visz a hullám, a hab,
A lábtempó kavicsokat kavar fel,
süllyed minden, ellazul az emlékezet.
Mégis behatolsz egy üregbe, ahol csupa simaság,
árnyak és bársony csiklandozás.
A fonalak és fátylak játéka ez.
Pántos pillanat- szelence, de zárva a látszat.
Amennyi vágy, annyi növény látható.
Majd felbukkan a selymes lombozat.
Meg kell találjalak, mimóza!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-06-21 13:31:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-21 13:31:14
