Levelek valakinek-ígéret II.

Azt mondtad visszajössz. Azóta nem
láttalak. Még meg van a tükör, amiben
utoljára sírtál. És hát meg van a bögre,
a fésű, a gyertyatartó is. Na jó, a bögre
eltörött. Egy darabig persze sajnáltam,
ahogy téged is. Aztán feltettem mindent,
tudod: arra a polcra. Azóta tökéletesen
mozdulatlan. Vasalni sincs kedvem. Az
mindig a te kiváltságod volt. Tudom. Én
kértelek. Megnyugodtam ha vasalsz. Olyan
egyben voltak formák és az ívek a mozdu-
lattal. Végül csak lecseréltem az ágyneműt
is. Azt pedig nem akartam. Már szaga volt.
Egy idő után bizony, te is megváltoztál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Agria, Ősz
Feltöltés ideje: 2012-06-19 21:05:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-19 21:05:38