Összecsukott esernyő voltál sarokba hajítva.
Szükségem lett rád, kinyitottalak, majd
gondosan megszárítva megőriztelek
hétköznapokra, ünnepekre.
Mindenhova vittelek, még akkor is,
ha hétágra sütött a nap.
Egy ideje finom érintésre magadtól nyílsz,
selymed sátorként fölém borul,
hogy rád csukódjak.
