Stone Disco, Balatonlelle

A szerelem macskaköveiről léptem a vodkatiszta éjszakákba,
cipőm orrának irányában indulva a térben,
mely állítólag véget sem ér
egyáltalán.
Addig angyalok fülét vakargattam.

Tamás pórusaiból a vasárnapi húsleves párolgott,
háromszor merült meg a mosogatóvízben,
és hogy a világ, mint olyan? Hűtőmágnes, vallotta.
Kullancsként fúrtam a fejem valóságába.

Pillantását gyapjúgombolyaggá göngyölték mozdulataim.
Addig kötőtű lettem volna,
most nem vágytam rá egyáltalán.
Az élet kitapinthatóságára helyezve hitemet
enyém a Vágyottak és Érintettek diadala:
ujjbegyei borostyánként futották be testem falát.
Zárójelbe tette a kedvemért, hogy
(szerelmes volt egy erikába
és ez a szerelem csöpögött az ereszcsatornákról,
éreztem én is a csillagok mandulaízét,
melyet a nyelvére idézett).
„Orsi az olyan emberek mint te nem halnak meg”,
az jó,
ne is,
én csak élni akarok, élni élni élni,
és akkor megcsókolt és
elvégeztetett.

A szívem ritmusának csokrait nyújtotta,
a lelkemet otthagytam a madaraknak,
hajnalban felcsipegették.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.