Ködös téli éjszakán

kocsmaszagú idegennel a bőröm
alatt megyek haza az imbolygó
ködös éjszakában nem csodálkoznék
ha most önmagammal találkoznék
az üres kabátujjként lötyögő
sötét utcában ahol hirtelen
szikrázva összeér bennem mint rosszul
szigetelt elektromos vezeték múlt
és jelen lepergett évek avarát zörgetve
caplatok haza magamra zárom az ajtót
megkezdem életem hátralevő részét
míg nem jön egy angyal hogy elzárjon
végre mint idegesítően csepegő vízcsapot






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új forrás, 2002/6