- maradok -




Ritkán látlak téged, de nem számít, mert bennem
mindig egyet állsz, lelkembe vésetted magad azon
a könnyű éjszakán, aminél e földön mégsem volt
soha súlyosabb, hiszen eljátszottuk azt is, amit nem
is volt szabad. Szóltál előre, de akkor én még nem
tudtam, hogy mi az árvaság és milyen betartani azt
az aztán majd megállj-t. Engem játékszenvedély
hajtott s nem tudhattam, hogy a tét mindent felőrölhet,
ami élt. Benned. Bennem ugyan nem. - Megmaradtam
a szerepemben. Ugyanazt játszom folyton gondolatban,
amit nem érzek már tenyeredben, de hallok a szavadban.
Tudom mitől félsz, a helyedben én is félnék tőle, nehéz
egy pillanat alatt belefurakodni az egész jövőbe, még
akkor is, ha tudod, hogy csodák várnak ott - Hát,
maradj, ahol akarsz, de én már benned maradok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-11 15:03:39
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-11 15:03:39