Ébredés

Hercegnőd, mint az álom elereszt,
zuhansz, a szíved meg nem érti ezt.
Tétova lettél, sűvített a szél,
már tudtad, hogy a félelem elér.

Mint akit szörnyű reggele letör,
bőrében még az álma tündököl,
kietlen sziklán zuhansz, mint halott,
sikolt az űr, és azt is hallgatod.

Így ringatták még őt a fenyvesek,
de az a reggel nem emlékezett,
nem nyitották fel többé a szavak,
az éjszakával szájuk elmaradt.

Némán, mint száraz hal a homokon,
zörögni nem mersz, s a csend sem rokon..
Hercegnőd nem jön érted, már ne várj,
táncol a tenger friss habjainál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.