Hétszer négy sor

Mondd, mi sürget ismét, ki megy így utánad
százas tempóban és éles kanyarokkal,
ne száguldj; a végzet úgy is gyorsabb nálad,
birkózz magad a felkorbácsolt habokkal!

Ladikod nem ilyen hullámokhoz mérték,
lélekvesztő, mint az összetákolt élet,
hirtelen növekszik, vakmerő a lépték,
ahogy rohanássá nő a sebességed.

Érvekkel nem tudhatsz minden igazságot
eldönteni, még ha mindig csak tenálad
lehet a megoldás, és ezt így találod,
nézz a túloldalra, a szem gyakran fárad!

Ne hidd, hogy igazad van, ha őszinte vagy,
tévedhetsz nagyokat tiszta szívből néha,
öregít az idő, memóriád kihagy,
elzárhatja azt a vénség hordaléka.

Nem segít széljárás céltalan hajóson,
mert te hiszel benne, nem felelős érted
sohasem az eszme, akármilyen ódon,
akármilyen modern, ha azt te nem érted.

Járt úton sem könnyebb oda s vissza járni,
hiába gondolják azt a járatlanok,
ha nagyon komolyan veszi magát bárki,
az nem komoly ember; inkább elhallgatok.

Tanítani nemes cselekedet, mondja
sok bölcs, aki így tud tanulságot vonni,
s hirdeti a király udvari bolondja;
hogy szarból nem lehet bőrszíj-ostort fonni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-28 00:19:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-28 00:19:13