farkas requiem

nem vagy egyedül sohasem voltál
a Holdhoz hasztalan vonyítottál
falkában maradt itt lenn a lelked
visszaszorított ha átölelted

nem ők hagytak itt csak te mentél el
odakinn nyár volt s benned a téllel
csontodra fagyott a vérszag a vágy
lüktető csendet csahol a pofád

harapd át torkod rezzenéstelen
véredből patak vad folyam legyen
ösztönből ölj és szüless meg újra
fogaid mélyeszd csontig a húsba

s vonyítsd az éjbe megálmodtátok:
óvtatok engem (most majd én rátok)
falkában marad itt lenn a lelkem
visszaszorít mikor átölelem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-26 16:17:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-26 16:17:14