Gondolatjelek közé ékelődött apám

    - szerelmes emberem …
    suttogja reménytelen
    öt éves énem,
    a jellemtelen,
    sarokba állított gyerek.
    neked kiáltok,
    kit az írógép kopogásából,
    nem a síró,
    csak saját zokogása
    rázza fel.

    -horpácsi fel-le hintán,
    ing és ragyog
    fehér inged,
    máig sétál
    a pillanat aranyhídján,
    alkonyatkor,
    holddal vert tavon,
    s anyámmal áhít
    jövendőt.
    -felejts el,
    skizofrén húgom atyja!

    -melléd nem fekszem én
    veres-egy-házi
    sírba,
    te porral oltott
    tetszhalott!
    -csak a csillagok
    ne ragyognának hazug szádon!
    Kálvária dombodon sétálok,
    nem dadogok imát, jobb így…
    gyermekláncfű leszel
    majd egyszer -







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-25 13:29:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-25 13:34:44