Hommage à Kálnoky - elküldetlen pályázati vers

Hová lettek a családi ereklyék,
hova tűnt a létből a boldogság?
Legalább az illúziója ami
meglenne még... De már rég nincs ilyesmi,
sem cserépdarabok, némi bútor, ódon
poros szőnyeg törött nyelű gereblyén,
hol vannak maguk a családok... hol
a ház, a falu, város és így tovább,
megdicsőültségek s vértanúságok
emlékei, holt szerelmek, udvarlások,
házasságok és temetések egy-egy,
vagy több kapcsolódó tárgyai, házak,
lakások, igazságok s hazug szavak?
Élettelen, mozgó és szilárd tárgyak,
ideák és eszmék, armálisok,
pártkönyvek, kristállyá szilárdult régi
könnyek, képek innen-onnan, falakról
lógva, letépve, az elrabolt életek?
Titokban, lopva bele-é pottyan még
jelenünkbe a múlt - vagy már a jövő
is csak múlt idejű ragozással
érvényes? Hová tűnt a tisztesség, hol
van tisztaság mit nem adhat szappan,
hová tart merre visz ez az út, még
miféle mélységek, szakadékok
tarkítják? S mivégre a sok kérdés,
ha nem maradhat csak választalan -
egy láthatatlan szőnyeg az egész
s a kéz mi tartja gyenge s bizonytalan
az imázs elporló s törékeny szellemkép
- s már nincs utód sem aki őrizné még...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-22 19:46:41
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-22 19:46:41