Monet-kert
Gyomhoz guggolt le. Nincs olyan, hogy
tisztánlátás. Jó érzéssel szentségelt, és
kitépett egy tavirózsát a gyepből. Impressziók.
Érezte, semmit nem oldott meg, gyökerestől
kellett volna. Tavastól, földestől, tengerestől.
Húsz évnyi tengerész múltját. Pedig most
örül. Szárazföldön van, viszonylag otthon.
Kis kerti tóban álomhajó. De,
hát a gyökerek, mélyen vannak. A szívben.
Francia kert, francia gyom. Egyszer
szerelemből jött ide, hátha, haza. Aztán
országirtó rendszerváltozásból emigráló
szédülésben (kitépett gyom), haza...A szilvási
portán Apja nem engedte a rétnyi zöldet.
Rózsafák, mandula és puszpáng. Hányszor
guggoltak egymás mellett, vizsgakérdésekkel:
csorbóka? tyúkhúr? büdös bürök? Itt Rouen-
ban csobogó, támlás padok, a tó színeivel
játszó fény, a mozgékony fényt vonzó,
viszonylag állandó víz, kert, otthon. Monet.
Trèfle blanc, most ezt szedi. Néha szentségel,
hogy mélyen vannak a gyökerei, néha szereti.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-13 08:56:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-13 09:18:10