Kétségbeesve

                                                     (József Attiláért)


Csak a lelke fáj, nem a teste
az értünk szoborba zártnak.
Odalökik kétségbeesve
a mély, zavaros Dunának.

Nincs szó, kegyes marasztalás sem,
helyére új urak jönnek.
Testes bajnak kell a varázsszer
s imádság a vízözönnek.

Áztassa alsó kövén lábát
dinnyehéj-csendben, míg elmerül.
De ő már századokat lát át,
akár alul van, akár felül.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-07 22:53:21
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-07 22:59:16