változatlan
csak kerestelek egész úton
ezer meg egy módon alakban
szégyenlem most hogy már tudom
itt voltál bennem változatlan
és én úgy óvtam öntudatlan
amíg rászolgáltam hogy éljek
összetörve is érintetlen
helye lett minden kis cserépnek
hívtalak tengernek és tűznek
űrnek is mit mindig kitöltök
túl rég hibernáltak nélküled
én nem bomlok el de az idő köt
bármim volt van tőled lesz egész
vagy velünk megint a ködbe vész
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-03 08:14:27
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-03 08:14:27
