Dúl bennem
Amikor dúl bennem az elme, rájövök,
mennyire felesleges.
Hogy kereslek, az csak ösztön,
sokkal több, mit kitervelek.
Ma Rád hagyom, hogy a lejtőn
utazzak a Nihil mezőn,
de ha Te terv voltál, még a
Föld is szívja
minden erőm.
Kisemmiztél
akkor, semmivé váltak perceim,
Pokolt emésztettél,
vad szellő jött megint.
Nem az időjárás
az ami engem szeret,
de mert az is hátrál
tudom szerettelek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-28 22:27:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-28 22:27:31
