ahogy, apu

leszokott az égbedobálásomról,
úgy éreztem, fáj ez az elvonás. anyu aztán
nem sokára rámmondta az áment, mostantól
már vigyázkodjak, mert babám lehet, ha csak
rám néz is valaki. a mi fajtánk már csak ilyen.
aztán a konzervgyár elhozta nekem az igazit.
művezető volt, erős is, magas is, akart is.
a két lányom rá hasonlít, de ő nem dobálta őket
az égbe, pedig az jár minden lánynak.
végül már rám se bagózott. külön vagyunk.
a lányok nagyok, én meg csak várok. várom, hogy hátha kellenék még.
de hát kinek?
meg hol?
meg minek...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-23 14:49:10
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-23 14:49:10