Tizenkettõ


Ahogy felhőkbe
mártják águkat a fák:
úgy szeretek én.


*


A csönd megvált a
némaságtól. Szerelmem
üres koporsó.


*


Úgy elfáradtam.
Egy univerzum fityeg
a kulcscsomómon.


*


Köldökzsinór egy
végtelen messzi ponthoz:
elrághatatlan.


*


Csakis a tudat
halála győzi le a
haláltudatot.


*


Oroszlánfényű
tengerekbe torkollik
a nevetésem.



Jerikó fala
leomlott. Hallom én is
a kürtöket, de…


*


Eltűnök majd, mint
Jézus talpának nyoma
a tengerekről.


*


Körömdarabkák
a fűben. Az ég alá
temettek élve.


*


Élőlényekben
gazdag szomorúságom
nyirkos talaja.


*


Platánfák íze
a számban szerelmeim
fosszíliája.


*


Eperillatú
ölem az én testemnek
katedrálisa.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.