Beléd hasít
Beléd hasít egy újabb költemény.
Nem vártad már, mert elsodort a sorsunk
egymástól, serken ostoba remény,
mint karcolt vér, ezek ketten mi voltunk.
Nem tétovázok, képzelgéseim
valóra válnak, mint a vers-ígéret,
a létezés veszélyes szélein
egymást ölelve bukkan ránk a végzet.
Ezek leszünk, nem vonzhat vissza sem
a zuhanásból, inkább megpihen,
szerelmesen ölelkezik a testünk,
a szorítás forróságától ég,
nem tudhatjuk, milyen lesz majd az ég,
elsötétül, vagy fényes lesz felettünk?!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-02 00:10:16
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-02 00:10:16
