Anyám velem sírt, ha sírtam,
fájdalmaimban könnyel osztozott
és mintha ír lett volna minden cseppje annak,
összeforrni kezdtek horzsolás nyomok.
Apám velem csendesült, ha ordításba kezdtem,
úgy csitított; mit visongsz te lány!?
Katonadolog - kacagva mondta kétszer,
s harmadjára én már nem tudtam, mi fáj.
