a végtelen panasza
de ezzel elfogadom
a sárgára csúszott panasz tenger
kiszélesedett
lángba szökő névtelen hangját!
mely a kréta
porzó párhuzamai közt
szélesre feszíti mellem!
most roppant dacok között
izzó páratölcsérbe fúvom hangom!
most szilánkba fürdök, darabjaimba
vak tócsaként görbül
a megfogott
a roppant dacos alma
hűvös húsa,
mámort fest,
ringatja mézszín csillagom
véges gondolatát
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-25 20:23:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-25 20:23:13