Mit látsz az árbockosárból?

Rügyeznek az évek.
Mert lemondtad, nem
marad el az élet.
Jó, hogy elhagytad
az összes kontinenst.
Se virág, se hervadás.
Hajótörött lehetsz,
romantikus hazátlan,
az elsózott tengeren.

Szebb, kiszikkadt
soványan az egyenlítőn,
mint várni valakit
(nagy csokorral), aki
majd megaláz. És a
méltóságod töri el.



Mit látsz az Eiffel-toronyból?

                                                                    Á
                                                                    ll
                                                                   sz
                                                                a recés
                                                              vaslemezen.
                                                            Vaskorlát vesz
                                                                 körül.
                                                                Mellet
                                                               emelő só-
                                                              haj, vaspil-
                                                             lérek és vas-
                                                            gerendák. El-
                                                           törve állsz egy-
                                                         kori távlataid előtt.
                                                      Alattad a fény városa.
                                                      A szerelmesek városa.
                                                      A forradalmak városa.
                                                      A művészek mekkája,
                                                    és így tovább a hülyeség.
                                       Ott állsz erőtlenül - önelvesztő mámorban.
                                      Túlsminkel a szél. Legalább maradjon pír,
                                      ha majd menni kell haza. Szeretnél most a
                                      Szajnába köpni. Messze van. A Szalajkába
                                bezzeg mindig – és                érthetetlen odaadással
                    behajózol az életrajzodba,                    magasan, kényelmes cin-
                izmussal, nem keresed a                              Montparnasse  bulvárdot,
              csak a Kossuth utcát,                                          hogy nyitni kellene a kaput,                                                                                                                                    
                                                  jönnek az állatok haza.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-22 09:10:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-23 09:28:40