Megbántottál

Megbántottál,
önnön határod romboltad,
most csak nézel
rám hideg szemmel,
szerelmem, te szegény!
Hiábavaló nyugtalanságod.
Én kezedbe adtam életem,
értelmetlenül harcolsz,
a verejték homlokodon
színes, ragadós agyag,
és azok a szavak.
Mint pocsolyából a varangy,
cuppanva
hagyják el ajkadat.
Arcom belesápad,
szabad szívem lázad,
és nem maradhat más érzés
irántad, csak rőt harag.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-20 13:08:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-20 13:08:53