Egyetlen kokárdás madarat sem látok
repülni az égen, háló sosem merül alá
az éjek csillagtengerében, gyufafejnyi
lobogót sem hurcolnak a felhők, csak
az ember játssza folyton a Teremtőt.
Madarak, csillagok, felhők - az égről
végül mind lehullanak, csak az ember
nem süllyedhet már alább, zsákutcája
önzsarnokságban élő szabadságtudat.